A hajóról lehajtás után negyedórás utunk volt a házig.
A google maps navigációt most nem használtam, mert megnéztem a környéket a street view-n és úgy döntöttem, hogy menjen az általa javasolt úton az akinek két anyja van. A javasolt sikátor vagy egy kilométert kering a banánföldek között az összes helyi farmer házát érintve. A szállásom meg a főúttól van vagy harminc méterre egy behajtani tilos tábla mögött. Gondoltam majd a helyi szabályoknak is megfelelően betolatok rajta. Csak nem ül a rekettyésben éjfélkor egy álmatlanságtól szenvedő spanyol rendőr... :)
Végül a tolatás elmaradt és hányingeres jókedvvel orral feltúrtam magam egy olyan rossz minőségű meredek úton amit a hegyikecskék is undorral elkerülnének.
A behajtani tilos tábla, ami a street view-n is látszik itt helyileg megnézve egy házi készítésű műremeknek bizonyult, amire ügyes kis kezek fekete festékkel felpingálták, hogy privada. Egyébként a tábla mögött tíz méterrel ott van egy 30-as sebességkorlátozó tábla is ki tudja miért.
A ház mellett megállva SMS-t írtam a tulajnak, hogy megérkeztünk.
Két perccel utánunk ugyanezen az úton felrobogott a tulaj. Mondtam neki a no szpík sehogy-ot, de ő ettől függetlenül lelkesen mondta a magáét angolul. Mondta, hogy örül, hogy megtaláltam a házat és nem a google maps által javasolt utat választottam, mert az nem járható.
Nos a ház ez: Lozano View
Az ajtó kinyitása után egy nagyon szép, jó illatú, tiszta nappaliba léptünk.
A patika tisztaságon kívül ami azonnal feltűnt az az, hogy minden tökéletesen van kivitelezve. Nincsenek a tévé körül lógó vezetékek, a villanykapcsolók csillogóan tiszták, sehol egy kéznyom, a falak hófehérek, a konyhát mintha tegnap építették volna. A bútoroknak olyan illata van mintha most hozta volna azokat az IKEA-ból.
A berendezésen érződik az átgondoltság. Nincs sok porfogó dísz, de mégis otthonos apróságokkal van az ember körberakva, pont annyira hogy azért a lakás egésze aránylag könnyen karbantartható legyen.
Ha a tulaj ezt a házat több embernek ki akarja adni, pontosabban kívánatosabbá akarja tenni a bookingon vagy az airbnb.n, akkor kell kerítenie egy profi fotóst. Ami most van fenn kép az nem adja vissza azt amit az ember itt lát és érez.
Nos lentebb pár saját készítésű kép.
Folytatás majd itt
Végül a tolatás elmaradt és hányingeres jókedvvel orral feltúrtam magam egy olyan rossz minőségű meredek úton amit a hegyikecskék is undorral elkerülnének.
A behajtani tilos tábla, ami a street view-n is látszik itt helyileg megnézve egy házi készítésű műremeknek bizonyult, amire ügyes kis kezek fekete festékkel felpingálták, hogy privada. Egyébként a tábla mögött tíz méterrel ott van egy 30-as sebességkorlátozó tábla is ki tudja miért.
A ház mellett megállva SMS-t írtam a tulajnak, hogy megérkeztünk.
Két perccel utánunk ugyanezen az úton felrobogott a tulaj. Mondtam neki a no szpík sehogy-ot, de ő ettől függetlenül lelkesen mondta a magáét angolul. Mondta, hogy örül, hogy megtaláltam a házat és nem a google maps által javasolt utat választottam, mert az nem járható.
Nos a ház ez: Lozano View
Az ajtó kinyitása után egy nagyon szép, jó illatú, tiszta nappaliba léptünk.
A patika tisztaságon kívül ami azonnal feltűnt az az, hogy minden tökéletesen van kivitelezve. Nincsenek a tévé körül lógó vezetékek, a villanykapcsolók csillogóan tiszták, sehol egy kéznyom, a falak hófehérek, a konyhát mintha tegnap építették volna. A bútoroknak olyan illata van mintha most hozta volna azokat az IKEA-ból.
A berendezésen érződik az átgondoltság. Nincs sok porfogó dísz, de mégis otthonos apróságokkal van az ember körberakva, pont annyira hogy azért a lakás egésze aránylag könnyen karbantartható legyen.
Ha a tulaj ezt a házat több embernek ki akarja adni, pontosabban kívánatosabbá akarja tenni a bookingon vagy az airbnb.n, akkor kell kerítenie egy profi fotóst. Ami most van fenn kép az nem adja vissza azt amit az ember itt lát és érez.
Nos lentebb pár saját készítésű kép.
Folytatás majd itt
