A mai nap meséje rövid lesz, mivel ma sem csináltunk semmit, csak döglöttünk, ettünk, döglöttünk, bambultunk és egy kicsit még nassoltunk is.
A tegnapi napból kimaradt, hogy visszakaptuk a Volvót - állítólag - megjavítva.
Az biztos hogy ez egy nagyságrendekkel kényelmesebb autó.
A tegnapi napból kimaradt, hogy visszakaptuk a Volvót - állítólag - megjavítva.
Az biztos hogy ez egy nagyságrendekkel kényelmesebb autó.
La Palma egyetlen baja az, hogy ha nincs sárkányrepülőd vagy teleportáló készüléked, akkor a kis távolságok megtétele is elviszi a fél napodat.
Itt A-ból B-be egyenesen csak zuhanni lehet.
Nem egy stresszes hely autózásilag, mert aki hetvennel megy az már ámokfutó.
Az első képen egy üres üdülőtelep látható. Azért került ide mert tetszett.
A második képet út közben lőttük.
Az egész háztömb egy ilyen befejezetlen torzó. Az első emelet feletti erkélysor furcsa gondolatok eredménye. Az ott a tetőterasz erkélye? Vagy a "majd meg lesz valamikor emelet" szobáihoz készült?
Mai etetőnk elnyerte a legrosszabb Google cégér díjat.
A San Petronio Restaurante egyébként egy nagyon jó hely. A tulaj valószínűleg nem hallott még az internetről, nem tudja mi az a facebook, de még egy üzleti arculat tervező haverja sincs.
Ide az jön aki eltévedt, vagy elszakadt a siklóernyője.
A google-n látható első cégér, már nem volt meg. A második két képen pedig a "hadd ne mondjam" kiírás látható, ami egy olyan elágazásra mutat, amit első, második és harmadik nekifutásra is csak egy kézitalicskával lehet bevenni.
Ide az jön aki eltévedt, vagy elszakadt a siklóernyője.
A google-n látható első cégér, már nem volt meg. A második két képen pedig a "hadd ne mondjam" kiírás látható, ami egy olyan elágazásra mutat, amit első, második és harmadik nekifutásra is csak egy kézitalicskával lehet bevenni.
Az ide vezető meredek emelkedőn felfelé mögöttem egy hozzám hasonlóan tétova Nissan jött. Gondoltam egy másik turista, aki pont ezt a helyet nézte ki.
Miután az első elágazást a hiányzó tábla miatt elhagytam, kénytelen voltam félreállni, hogy megvárjam a gondolataimat, amelyek még valahol a domb alján vitatkoztak egymással. A Nissan lépésben elment mellettem és gondolom, hogy a vezetője látta, ahogy harcolok a navigációmmal, így besegített: lépésben ment felfelé és az ablakon kinyúlva, a kocsija felett átmutatva jelezte hogy fentebb kell balra fordulnom, mert ott is van egy bejárat.
Az ő tétovasága az én bizonytalan haladásom eredménye volt.
Gabi végig azt hitte hogy a manus a középső ujját mutogatja...
Hazaértünk mehet ő is a szemészetre.
Az étteremnek a sikeres behajtás után fedett parkolója van :)
Az is elég szűkös, de hát a tető sokba van, így be kell szuszakolni alá a batárt, bármekkora is az.
Ez a hely is egy gyöngyszem a sittlerakóban.
Az épület és az udvara maga a tökély, de ha körülnézel, akkor messzire nézegess!
A személyzet végtelenül kedves. Annyira más mint a tegnapi, hogy szinte úgy érzed mintha éppen amiatt kérne bocsánatot, amit a kollégák tettek tegnap néhány kilométerrel odébb.
A fentebb látható leves a sopa de papaya.
Egy hideg gyümölcslevesre számítottam, de egy forró - tulajdonképpen teljesen ízetlen - levest kaptam.
A második fogás a beleültetett cserjepalánta kivételével nagyon ízletes volt.
Nagyon sok süteményük is van, de azt kihagytuk, mert a következő megállónkban akartunk desszertezni, ami a Mirador de El Time fenn a nem tudom milyen hegy meredélyén.
Odafelé útba ejtettük Tazacortét és Puertot, amiktől nem voltunk nagyon elragadtatva, mert szerintünk hasonlítanak némileg Puerto Naos-hoz, de nincs olyan kellemes hangulatuk. Tazacorte az a hely, ami nem tudta eldönteni, hogy város legyen vagy üdülőhely, Puerto, meg olyan nagyon jellegtelen.
A kilátóhoz érve nagy üresség fogadott. Hiányoztak a turisták.
Ez látszott a személyzeten is és a választékon is.
A személyzet sepregetett, a sütemény meg száradt.
Érkezésemkor bementem a sütipultot megnézni, de elkeserítő kinézete miatt kioldalogtam.
Csinoska pincérnő úgy szólt utánam, mintha a piacon összefogdostam volna a frissen suvickolt krumpliját és vásárlás nélkül faképnél hagytam volna. Szóval olyan cigányosan: "hovamésszmááá? vegyé máá valamit! mind mai, még meleg!"
Így hát lenyomtunk egy-egy gyümölcs turmixot meg egy-egy kávét.
Az árak lentebb jöttek tavaly óta, de az is lehet hogy az elmúlt évben sokkal alaposabban b.sztak át mint most.
Gabi nézelődött, hogy vesz valami egyszer megfogja és kidobja dolgot az unokáknak, de végül letett róla, mert még azt sem talált.
Én álldogáltam az épület árnyékában, amikor kijött a csinos pincérlány, akkora ásítással az arcán, hogy a felső fogsora takarásában maradtam vagy öt másodpercig. Még meg voltak a mandulái. Ha nem tévesztettem össze mással.
Mikor rájött hogy felfedte a belsőségeit kínosan mosolygott, cserébe én akkorát röhögtem, hogy kénytelen volt felvenni a lépést. Mondott valamit vidám spanyol nyelven, majd hátat fordított és visszament az épületbe. Szemem ráragadt a feszes farmerjének zsebére.
És végezetül La Palma egyenes utcája fentről nézve.
Az ember megkívánja, hogy végig hajtson rajta.
Holnap itt
