Reggel lementem a reptér és Santa Cruz között található Los Cancajos üdülőfaluba.
Szimpatikus hely, de most nagyon kevésnek tűnik a turista, annak ellenére, hogy rengeteg autó parkol mindenhol.
Egyirányú a Santa Cruz felőli bejárat, kétszer is körbeautóztam, mert tényleg kellemes látvány a szemnek. Odabenn körbejártam kicsi utcácskáit, elhajtottam a strand mellett is, de nem láttam az autókhoz tartozó tömeget.
Délelőtt megjelent a Fred Olsen kompja, amit sehol sem láttam a menetrendben.
Sőt pontosabban mondva jó pár járatot láttam ettől a komptól, ami nincs benne a menetrendben. Nem tudom hogyan működik ez a dolog, mindenesetre aki majd tervez hajózni vele, jobb ha tud róla.
Ebédre átautóztunk a sziget túlsó oldalára. El Paso és Los Llanos között nincs egyenes átjárás országúton. Ami van az egy óriási "V" alakú hat kilométeres kerülő. De a Google okos, és a helyiek is. A házak között van egy keskeny két kilométeres út, amin át lehet jutni a két város között. Többnyire két autó széles, de én az összes szembejövőnél csak egykilencnek éreztem.
Van egy százötven méter hosszú része, ahol nem megvalósítható a kétirányú közlekedés így ide letettek egy "buta lámpa" párost, ami egy ideig az egyik irányt engedi, majd szünet, aztán a másikat. Egy öröm lehet ebben az utcában lakni, mert kipufogógáz az van rendesen.
Míg várakoztunk a lámpánál, a kocsi ablakának magasságában tőlünk úgy hatvan centire egy ház bejárati küszöbe volt. Ha kijött volna a ház ura tanulmányozhattuk volna a nagylábujj körmét.
Mai etetőnk a Balcón Taburiente vendéglő volt.
Ezt a vendéglőt már a tavalyi itt létemkor is nézegettem, de állandóan elvetettem, mert olyan helyen van, hogy ide az ember lehangolódni jön.
Itt a kanári szigeteken meg kell szokni, hogy egy jó dolog általában csak az egyik irányból néz ki jól. A többi irányból vagy körül van hányva sittel, vagy egy romos banánültetvény a szomszédja vagy csak egyszerűen félmillió éve lávasalakkal van beterítve.
Az utca vége már beleszakadt a szomszédos szakadékba, de a mi megcélzott vendéglőnk még nagy fecskefészekként kapaszkodott a meredély oldalán.
A vendéglő nagyon jó, az ételek nagyon finomak. A felszolgálás kifogástalan.
Belülről nagyon hangulatos a terasz, az itt töltött idő alatt lehet nézni ezt az óriási szakadékot, ahol nem történik semmi. A szakadék alján van valamilyen ültetvény, ahol a gazda minden este ünnepelhet, hogy ma sem gurult e fejére fentről semmi. Amíg itt tartózkodtunk lent egy moccanás sem volt látható.
Ez a vendéglő a példaképe annak, hogy lakhatsz egészen retyó helyen is, és ha igazán akarsz, akkor tudsz alkotni valami olyat, amire azt lehet mondani, hogy siker.
A nap meghatározó élménye a Mirador de la Cumbrecita kilátó meglátogatása volt.
Ez egy nemzeti park, a behajtást szabályozzák. Csak egy meghatározott számú jármű lehet benn egyszerre. A kilátóig a gyönyörű erdőn keresztül egy hibátlan aszfaltcsík vezet a kilátóig. Ez az út éles kontrasztban van a természettel szemben, de mégis azt mutatja, hogy lehet ezt jól is csinálni.
Fenn a kilátó nem a hegy tetején van, hanem egy óriási hegyekkel körülvett valamikori kráter oldalában. Amikor ez a hely kialakult elképzelhetetlenül nagy erők lehettek jelen.
Ne hagyd ki!
És, hogy a mai nap se múljon el autó horror nélkül, bevert orrú Volvo bemutatott egy engine check hibát. Elküldtem a Cicar-nak a képet és megkérdeztem, akkor most mijaf.sz van?
Bevittem a reptérre és kaptam cserébe egy benzines Opel Zafirát.
Ez is hycomat, ráadásul benzines.Belseje maga a tökéletes német igénytelenség.
Előző bérlőnek remélem csuklik az anyukája, mert képes volt visszavinni ezt a kocsit üres tankkal.
Aki nem tudja de érdekli: A CICAR úgy adja ki a kocsit, hogy az üzemanyagot, ami benne van meg kell venned. A visszavitt autóban levő üzemanyagnak az árát, pedig visszafizetik. Az árfolyam ismeretlen, így ha kevesebbel viszed vissza akkor rosszul nem járhatsz, ha többel, akkor elképzelhető hogy lehúznak pár eurocenttel.
Aki fillérbaszó és képes egy ilyen batárt visszavinni három liter benzinnel, annak remélem lesznek olyan napjai, hogy marmon kannából tankolja valahol az út szélén az autóját, öt kilométer séta után...
