Öt évig vártam erre a pillanatra, amelyet a fenti képen megörökítettem.
Ehhez kell egy bögre kitűnő kávé, egy gondtalan reggel, és egy nagyon jó hely.
Kellene még hozzá egy fél köbméteres faláda tele ötvenesekkel - de ne legyünk elégedetlenek - a négyből három már kitűnő eredmény.
A kávé elfogyott, a felhőn a lyuk elszállt, így visszazökkenve a valóságba úgy döntöttem, hogy délelőtt felmegyek a felhők fölé, mert a múltkori csillagvizsgálós látogatás a párás levegő miatt úgysem adta meg azt a látványt, amire vágytam.
A kanyargós hegyi úton kilenckor sehol senki, csak én tekergetem a kormányt szinte folyamatosan, hiszen itt húsz méter egyenes út ritkaságszámba megy. Hiányzik a Volvo. Ez az igénytelen Opel Zafira a göthös benzinmotorjával a nemszeretem kategória. Hiába mondják, hogy a diesel traktorba való, a paraszt lelkem azért sóvárog.
Meg-megállok, fotózgatok.
Minden megállásnál négyszer ellenőrzöm, hogy minden fék be van-e húzva, mert az innen legyalogoláshoz nem lenne elég a szabadságom hátralevő része. A stoppolást meg ugye a covid kinyírta.
Egyik megállásnál éppen magokat gyűjtögetek a helyi növényzetről, amikor hallom, hogy koppan valami a kocsin. Rám tör a frász, hogy valami leguruló kő szétcseszi a tetőt, és vihetem vissza ezt is törötten a Cicar-nak.
De nem.
Egy nagy varjúmadár landolt a kocsi tetején és engem méreget.
Aztán beindul a színház. Elkezdi szétkapni a kasztnit. Keresi a gyenge pontokat, a tetőléc alól akarja kihúzni a gumit. Majd a szélvédő széleit próbálja.
A gumira utazik meg az én agyamra.
Láthatóan okos madár, engem provokál, mert csinál valamit aztán méreget.
Gondolom nasira utazik, de hát az nálam soha sincs mert mindent azonnal megeszek.
Közelebb megyek, mutatom az üres kezem, mutatja a nagy csőrét.
Mivel kaja nincs pózol nekem amíg fotózom.
Gyönyörű bajsza miatt elneveztem Dolfinak, megboldogult Adolf után.
(Utólag utánanézve a guglin ez egy holló)
Miután meguntam nézegetni és fotózgatni őt, jeleztem neki elég érthetően hogy hess van.
Mivel nem tudom ezt hogy mondják spanyolul - meg aztán szerintem neki is annyi nyelvvizsgája van mint nekem - mindössze annyit értem el a szárnyalás imitációmmal, hogy átment az ablaktörlőre és az markolta a nagy karmaival.
Mondom, oké, akkor kapaszkodj bazze, mert levisz a menetszél....
Az autó megmozdulásakor Dolfi elszállt.
Fentebb a felhők felett egy kisbusz parkolt - ugyanaz, amit pár napja már láttam itt.
Érdekes dolog lehet itt táborozni. Se víz, se wc, se semmi a közelben. A nap miatt ide UV-90000 faktoros naptej kell.
Ha kimegy a kampó hugyozni, akkor oda kell figyeljen, hogy a napnak háttal álljon, még ha a szél szembe is fúj.
Visszamentem Gabiért a szállásra mert közelgett az ebédidő.
Mára egy olyan helyet néztem ki ahol van pörkölt vagy valami hasonló. A grillezett húsoktól már olyan az állkapcsom izomzata mint egy aligátornak.
Ferde utcácskákon és az erdei utakon keresztül megcéloztuk a Restaurante-Parrilla La Cascada nevű vendéglőt.
A linket azért tettem be, hogy ezt a helyet el tudjátok kerülni.
A vendéglő 3.8-es google pontozása pont jó, mert az illik a pörkölthöz. Akinek magasabb a pontja az nem pörköltet ad, hanem valami zsírmentes csodát, amivel többnyire csak a tányért koszolja össze és jó ízű büfi ott nem fog teremni.
Ennek a vendéglőnek a pontjait sikerült két tizeddel lentebb rántanom.
Nem is mesélek róla, beillesztem a google véleményemet:
"Az étel kitűnő, de a felszolgálás tragikus.
A fiatal felszolgálók kifejezetten barátságtalanok a külföldiekkel. Ha valaki nem akar külföldiekkel találkozni, az miért dolgozik a vendéglátásban?
La Palma egyetlen általam látogatott vendéglője, ahol ilyen bánásmóddal találkoztam. Ez a visszataszító viselkedés rajtunk kívül egy másik családot is érintett. A helyet nem tudom ajánlani egyetlen külföldinek sem."
Röviden annyi, hogy a három felszolgálóból kettő kifejezetten undok módon viselkedett.
A helyieket "tokatakarósan" szolgálták ki, minket és egy másik családot pedig szinte szöges kerítésléccel piszkáltak. (Már amikor egyáltalán felénk néztek)
Az ebéd csúcspontja, a katarzis és egyben gasztronómiai orgazmusa az alant látható ice coffe
Ilyesmit vártuk:
És ezt kaptuk:
Kábé öt percig néztük és nem hittük el.
Ez a spanyol ájsz kaffí, vagy csak nekünk jár ez? (hogy dögölnénk meg otthon inkább...)
Délután lazultunk.
Fotókat készítettünk a kollégáknak, mert nem voltunk elégedettek azzal, hogy csak a spanyolok utálnak minket a mai napon.
A vacsorához vettem péra plusz pina levet, de átkúrtak, mert ananászlé volt benne.
Itt lesz majd folytatás
