Back to Top

Szerda: Puerto Naos


Megszokhatatlan a késői napfelkelte.
Hétkor olyan sötét van hogy az embernek elmegy a kedve a munkától. 

Délelőtt lustálkodtunk, néztük azt a pár érkező gépet, ami most idejár. Vannak napok, amikor nagy gép nem is érkezik, csak ezek a kisebb turbópropelleres Binter és CanaryFly gépek.

Délben egy kisebb helyi etetőbe mentünk. Nem nagyon kedveljük a tányérfestegetős művész szakácsokat, keressük a hagyományos "odarakom a tányérra" típusú vendéglőket. Keresnénk a helyi specialitásokat, de úgy tűnik nincs rá kereslet, szinte mindenütt a tucat ételekbe botlunk. Ha kinézünk valamit az adott hely google fotóiból, az szinte biztos nincs.
Így ha eltervezed, hogy flambírozott sirályherét fogsz kérni pirított kukorica darával, akkor tuti grillcsirke lesz belőle hasábburgonyával. 
Ilyen kajákért elég lett volna bemennünk a körúti KFC-be.




A választásunk a közeli El Meson étteremre esett, mert aránylag nagy kerthelyisége van. Nem csalódtunk, aránylag kellemes a hely. Láthatóan vannak turisták rajtunk kívül, de a vendégek zöme helyi.

Nincs szöges kerítésléccel elpiszkálás, csak egy normális távolságtartás.

A pincérek a kissjani szint alatt beszélik az angolt, ami számomra kissé érthetetlen, hiszen a munkájuk lényege a külföldiekkel történő kommunikáció. A kommunikációs sikertelenségek tetején csücsül röhögve a spanyol memória probléma. Ezek az emberek felvesznek egy rendelést és az alatt a húsz lépés alatt amíg elérnek a konyháig a felét elfelejtik.
Lelki szemeimmel látom amikor a távozó pincér hátát (vagy pincérnő fenekét) nézem, ahogy minden lépésénél koppan a kövezeten egy tétel amit szerettem volna magaménak tudni. Látom a szétszóródott salátát, az egyik üveg kólát, az "eszpresszokáffé with milk"-ből a szerteszét folyt tejet.
Ez utóbbi a spanyol non plus ultra. A milk számukra egy érthetetlen és felfoghatatlan dolog. Nem tudom a gyerekének egy spanyol sosem vesz Milkát? Vagy náluk Lechikének hívják?

Az étel egyébként nagyon jó volt.
Az ára szerintem képes volt alul múlni egy magyar mekizést.


Lentebb az egyik képen láthatod, hogy megöleltem egy pálmát. Azt mondja a fáma hogy a növények ölelgetésekor a növény segít egyensúlyba kerülni a világgal. Nos megöleltem és erősen egy köteg ötven eurósra gondoltam. Öt perc múlva reménykedve jártam körbe a törzsét, fürkésztem a lombját is, de hiába.

Na midegy. Irány Puerto Naos a helyi Siófok









Ime ez az amit meglátsz elsőként Puerto Naosból




Ez egy igazi gyöngyszem.
A kép jobb oldala egy igazi szűk utcás városka, felette homokos part, majd egy gigaszálloda. A kép  bal oldalán óriás parkoló, ahol a pórnép leteheti az autóit, hogy utána víg pancsikálásba kezdhessen a szabadstrandon.

A városka szűk utcácskái varázslatosak. Az ember szeretne itt megszállni, hogy amikor csak kedve támad, lemehessen a tengerhez, vagy a parti presszók teraszainak valamelyikén gondtalanul múlathassa a napot.

A kép csalóka.
Hiányoznak róla az emberek.

Tavaly amikor itt voltam megmoccanni nem lehetett, minden elképzelhető helyen autók parkoltak.









A városka és a szálloda közötti szabad parkolóhoz közel érve kiderül, hogy ez csak egy hanyagul eldózerolt öreg település maradványa. Mindenütt házalapok bukkannak elő a homokból, szerteszét rengeteg építési törmelék. Igazi gányolás. Amikor beparkolsz imádkozz, hogy ne hajts rá valami gumigyilkosra, mert itt a homokban a kocsiemelővel előbb fúrsz olajat, minthogy a kasznit egyetlen centire is meg tudd emelni.

Beültünk egy teraszra és fagyizgattunk, kávézgattunk és néztük azt a pár turistát aki itt van. 

A presszók személyzete szigorúan maszkban dolgozik. Az utcákon az emberek nem hordanak maszkot, ha nem mennek egymás közelébe. A pizzafutár - aki tényleg futár hiszen gyalog megy kézbesíteni - a csuklóján viszi a maszkját.

Ja mielőtt elfelejtem. A szigeten a 80 ezres lakosság és a kitudja mennyi turista mellett jelenleg nincs aktív fertőzött.










Ha már itt vagyunk strandoljunk!
Igaz fürdőruhát nem hoztunk, de azért térdig be kéne menni az atlantiba, mert hát mit mondunk otthon a szomszédnak, ha megkérdi milyen volt?

Nos erről tudunk mesélni.
Kerestünk egy helyet ahol hosszan fa rácsozat volt a homokra fektetve a tenger kényelmesebb megközelítésének érdekében. A rácsozat végétől a tengerig van vagy harminc méter fekete homok, majd egy jő öt hat méteres kavicsokból álló sáv. Ez mögött már csábítóan vár a hullámverés által elsimított nedves homok.

Battyogok elől, mögöttem jön Gabi, aki megáll és leveszi a cipőjét.
Mondom neki: nem jó ötlet. De ő szokás szerint a saját döntéseit követi, a tanácsaidat meg dugd fel magadnak, ahová akarod.

Két lépést tesz a bokáig érő feketén izzó homokban. Felrémlik előttem a Terminátor film első része, amikor Schwarzenegger az olvadt fémbe meríti önmagát.

A homok forró mint amikor az öntödében kiszedik a friss öntvényt belőle.
Gabi szaporázza, de hát a fizika az fizika. Kipróbálja a sivatagi gyík taktikát, persze két láb mínusszal az egy kicsit nem pont olyan.

Bevárom még mielőtt a part teljes népessége őt fogja figyelni. Megmarkol és beleseggel a forró homokba, lábait égnek emeli, hogy a hűs szellő elfújja a fájdalmát a talpairól. Csodálkozom is hogy fenékkel milyen jól bírja. Mondjuk ott van vagy hússzoros extra szigetelés.

Gyorsan cipőt húz és lesántikál a vízhez. 

Szóval most már pontosan tudjuk mire van a fából készült rács a part felé...






Végezetül egy szuper körforgalom innen a közelből.
A felvétel a google earth-ról van (nem voltam helikopterezni)



Erről a rémálomról próbálja mindenki eldönteni, hogy mi akar lenni.
Minden esetre kinn van a körforgalom tábla. Streetview itt.